Ezt az írásomat hasonló formában az Idén Sikeres Vállalkozó Leszek kihívás Facebook csoportjában osztottam meg a Motivációs hétvége alkalmával. Engem, mint mindenkit sok minden motivál, de egy tapasztalás segít emlékezni, hogy bármilyen célunk van, bármilyen elakadással küzdünk általában van egy pont, ahol a legszívesebben feladnánk. És amikor ezen a ponton átlendülünk, akkor lehet sikeres az, amibe belefogtunk. A másik lehetőség, hogy feladjuk a célt, mert túl nehéznek bizonyul, illetve rájövünk ez a cél bizony helytelen volt, másikra van szükség, aminek megvalósításában is nagyobb örömöt lelünk.
Az én tapasztalásom a következő:
2017-ben éjszakai túrán voltam keresztanyámmal. A túrát még délután kezdtük egy csapattal, csapatvezetővel, kérés volt, hogy vigyünk fejlámpát, ételt, megfelelő mennyiségű vizet. A túravezető annyit mondott, ez egyéni megélés lesz, ő nem magyaráz semmit sem bele, szűrjük le, engedjük bele az élményt az életünkbe. Program: kirándulás, szalonnasütés sötétedéskor, parázson járás és éjszakai túra Dobogókőn keresztül, arra sajnos nem emlékszem melyik településre érkeztünk hajnalban.
Az elképzelés?
- Imádok szalonnát sütni!
- Túra éjszaka = Izgalom, egy új kaland, jó levegő és együtt töltött idő keresztanyámmal.
- ÉÉÉN? Parázson járni? Sosem fog sikerülni!
A valóság:
Induláskor látszott, kik azok, akik végig fogják rohanni a túrát és kik azok, akik segítség nélkül nem tudják teljesíteni és lemaradnak, kik fogják segíteni a lemaradókat (én és keresztanyám például). Vegyes volt a csapat, voltak, akik fiatalok, erősek voltak és voltak 60+-os emberek, vagy épp mozgásszervi műtéten átesettek is. A túra még nappal király volt, az esti szalonnasütést, tábori beszélgetést élveztük. Aztán gyújtottunk egy naaagy tüzet.
Amit megközelítettünk, amennyire csak tudtunk, először "nyugodtan", aztán nagy csatakiáltásokkal, kézen fogva a többiekkel rohanva, majd egyénileg szintén felspanolt, szinte módosult tudatállapotban (nem, nem fogyasztottunk semmilyen tudatmódosítót)! Minél inkább dúlt az adrenalin, annál közelebb tudtunk menni a tűzhöz.
Végül elkészült a parázs szőnyeg is. És ott nem volt kérdés, hogy megpróbálok-e átsétálni.
Legfeljebb nem sikerül, gondoltam.
Sikerült!
Háromszor is, és csak egyetlen hólyagot szereztem csak a lábujjam alá.
Végül folytattuk a túrát. Éjjel fejlámpával a vaksötétben. És persze szidták sokan azokat, akik rohantak előre. Akikben volt empátia, segítettek azoknak, akik lemaradtak, nem bírták a rohanást. Viszont mindenki végig tudta csinálni a túrát és fáradtan, de büszkén magunkra indultunk haza pihenni.
Az én tanulságom az volt ebből az éjszakai kalandozásból, hogy bármilyen célt tűzök is ki, vagy vállalkozásba fogok bele, az elején könnyűnek fog tűnni. Sokkal könnyebbnek, mint a valóság!
A túra alapján öt szakaszt különítettem el, amikor egy új, addig a komfortzónánkon kívüli célt akarunk megvalósítani, vagy egy régóta leküzdhetetlennek tűnő elakadással igyekszünk megbirkózni:
- 1. Elképzelés – nappal, könnyű kis túra, vidám beszélgetés
- 2. Belevágok az újba - sötétedés és szalonnasütés
- 3. Néha, ami félelmetesnek tűnik, nem is vészes – parázson járás
- 4. Nem sikerül elsőre, nehézségek, fel akarom adni – vaksötét és fejlámpával bukdácsolás
- 5. Nem adtam fel és sikerült! - hajnal első napsugarai
Vegyünk egy konkrét példát:
Ráférne a konyhára egy festés.
Elképzelem, vágyakozom, látom a célt magam előtt és szinte érzem a kézzel fogható eredményeket.
Csak elmegyek a barkács áruházba, megveszem az eszközöket aztán összepakolom a konyhát és kifestem.
Belevágok az újba, ez a megvalósítás első szakasza.
Talán az elején még könnyűnek tűnik:
Mi is kell a festéshez? Összeírom a listát… Henger, festék, glett, akár csiszoló papír és a többi.
Beülök az autóba vagy felszállok a buszra és beszerzem a szükséges kellékeket és aztán otthon elégedetten állok a konyha bejáratánál, no lássunk munkához! Pakoljuk el azokat az eszközöket, amik sérülhetnek a festésnél… Székek, pulton tárolt eszközök, a csorgató a mosogatóról… Komolyan ennyi cucc van a konyhában? Ez fel sem tűnt. Szelektálni kellene! Ha már úgyis kupi van, akkor hol a kukászsák?
Végre üres a konyha… De mivel is kellene kezdeni?
A munka csak most jön az előkészületek után!
Egyenetlen a fal, valahol lepotyogott a glett. Javítsuk a felületet – és most nem megyek bele a részletekbe, de mire a festésig érsz, már sok más dologgal foglalkoztál:
Beszerezted az eszközöket, kipakoltál a konyhából, szelektáltál a munkában éhes lettél és készítettél vagy rendeltél ételt.
Elérkeztünk a „Néha, ami félelmetesnek tűnik, nem is vészes” szakaszba.
Lehet, hogy sosem gletteltél, de az internet a barátod és pár videóval később először bizonytalanul, majd egyre bátrabban dolgoztál vele. Pedig te csak fehérről halványzöldre szeretted volna festeni a konyhát. Ki hitte volna az elején, hogy ez ekkora munka?! Mégis hívni kellene egy szakembert.
És itt következik a „Nem sikerül elsőre, nehézségek, fel akarom adni” szakasz.
De ha már belefogtam, végig fogom csinálni! Hiszen a festő esetleg drága, vagy csak két hónap múlva ér rá. a konyha meg most van romokban. És végül néhány óra, esetleg néhány nap múlva elkészült a festés, a rendrakás és a takarítás.
Büszkén kihúzod magad, hiszen belevágtál!
Esetleg bizonyos feladatokhoz segítséget kértél, például az üzletben megkérdeztél egy eladót, melyik hengerrel, ecsettel érdemes belefogni a munkába és még extra tippet is kaptál, hogy bizony nem ártana egy ponyva a padlóra, hogy ne a kőről kelljen az odaszáradt festéket felvakarni a végén, vagy megkérted az egyik ismerősöd, hogy a festés végén a takarításban segítsen, mégis véghez vitted a terved.
Bár látsz egy-két hibát, néhány foltot a falon, de az összkép mindenképpen tetszik. Jól eső fáradtsággal kortyolod a teád a friss, tiszta konyhában és igazán jó érzéssel gondolsz a saját teljesítményedre.
Tudom, ebbe a procedúrába én is belevágtam már az otthonomban. És természetesen nehezebb volt, mint az elképzelés.
Összességében nem az a lényeg, hogy a célod egyedül éred el vagy közben kérsz és kapsz segítséget, mert a fontos az, hogy mertél álmodni, célt kitűzni és belevágni! Akár sikerül, akár nem, ha mindent megtettél a siker érdekében máris büszke lehetsz magadra és én is büszke vagyok Rád! Mersz élni és mersz tenni a saját céljaidért.
A coaching folyamatban az elakadás(okk)al dolgozni is hasonló szakaszokból áll, mint a fent említett példák.
A mentális egészségünk fejlesztése vagy megőrzése nem kisebb munka, mint egy nehéz túra, viszont ez nem fizikai, hanem lelki síkon történik és bár először nem látványos, hosszú távon az egészségünk és a jól létünk záloga.
A következő blogokban bemutatom mi az a coaching, hogyan tehetjük jobbá általa az életet és a mindennapi stressz leküzdésében hogyan tud segíteni. Addig is: Munkára fel, mert megéri!
Ne felejtsétek: Pirkadat előtt van a legsötétebb.